A tegnapi nap folyamán, ősz első napján ismét kézbe vettem a projektet, amellyel legutóbb a nyaralásom alatt haladtam. (Jellemző: strandon voltunk a szikrázó napsütésben, estére meg egy kis kattintgatás, gépelés... da fuck?!) A Creative Sectors Radio Station RezgőKör c. műsora, és remekebbnél remekebb, válogatott zeneisége kísért utamon. Mondanám, hogy jól haladtam, és végül is nem is hazudnék: csupán nem sokat.
Térképek száma (régi projekt - 1.0): 151
Térképek száma (aktuális projekt): 44 (-107)
Aktuális helyszín: Zöld Elefánt Panzió (+3 térkép)
Ezúttal egy létező, kiforgatott helyszínen volt szerencsém dolgozni, mely kisvárosunk nagy attrakciója volt abban az időben. Hölgyek, és Urak, a Zöld Elefánt Panzió:
Hát igen, a hatalmas budget csodákra képes!
Modern, korszerű épület, 3 csillag, étterem, minden ami kell. Annyit vicceltünk vele egy időben - biztos hogy inside' tök lepukkant, csak a külső dekkorra maradt kassza, belülről meg randább mint egy vasútállomási mosdó - hogy meg is lett a hatása. Ez a kellemes kis dungeon szeretettel, 10 rántotthússal, Cyan-nal, és agyfárasztó humorral várja az idetévedőket.
A helyszínen színre lép Petrik (egykori SG karakter), aki folyamatos információkat szóró NJK-ként, és perverz zsákmányállatként funkcionál.
A munkálatok tanúsága:
Nem hittem a szememnek, mikor is felocsúdtam a géptől. 3 nyamvadt térképen dolgoztam órákat? Mi a fene?! Mégis, ha visszagondolok a tegnapra, levonhatok pár roppant hasznos tanúságot:
Dialógus szerkesztés RPG Maker módra:
Félre ne értsetek, nem kívánok kreatív írás órát tartani, inkább technikai oldaláról fognám meg a kérdést. Tudniillik, ami igazán kínos pontja az RM-nek (legalább is a régi 2k, 2k3 vonalnak), az az, hogy ész nélkül írhatsz hosszú mondatokat a rendszer dialógusdobozába, ezáltal megszólaltatva a különbőző JK-kat, s NJK-kat. Amint túlértél egy bizonyos határponton, a játék in-game lehagyja a szöveg végét, révén hogy tördelést kellett volna végezned. Persze, egy kis perforációra emlékeztető szaggatott vonallal jelölve van bennük valami limitféleség, de az nem ad igazán reális képet. Pláne, ha agresszívan alkalmazod a dialógusdoboz karakteres parancsait, mint pl. az .\ - 1/4 késleltetés, \| teljes késleltetés, \C[0] - szöveg színezése, \! - szövegrészlet törése (ilyenkor enterrel folytathatod ugyanazt a dialógust, amíg a végéig nem érsz). Vagy ott vannak pl. a grafikus karakterek: $e és társai. Ezek mind-mind tolják a szöveges információt a dobozban a jelzéseken túl, így nem igazán tudod, hogy hol is fogja elvágni a program a szöveget megjelenítésekor. A FaceSet-ekről ne is beszéljünk, ha azokat is alkalmazol, bele kell számolnod a helyszükségletüket.
Mi pedig gangsta' módon, mit sem törődve ezzel: épp annyi szöveget gépeltünk, ami egy-két betűvel túlesik a határon. (Legalább is sok helyen) És pofázni bizony szeretünk. Gondolhatjátok: volt mit javítanom. Szóval, mit tanulhatunk ebből?
a) Nem törődünk vele: gyorsabban haladunk, de később monoton tördelési munkát kell végeznünk.
b) Odafigyelünk rá: lassan haladunk, de rögtön szemnek tetsző, kellemes és hibamentes dialógusokat alkotunk.
Mindkét módszer működőképes, ki-ki döntse el, melyiket szeretné alkalmazni. Én személy szerint az a)-t kedveltem és kedvelem a mai napig, pláne, mert ennyi év munka után már egész pontosan meg tudom saccolni a szöveghosszt. Az újabb projektjeim esetében szinte nincs is mit javítanom. Ugyanakkor tudom ajánlani a másik módszert is, főleg kezdők esetében, mert nektek még nincs hova sietnetek. Akkor meg már legyen alapos az a munka, nem de?
Hirtelenjében ennyit szerettem volna. Most pedig rohanok vissza dolgozni.
Stay Tuned!
El is felejtettem írni. Eszközöltem némi változtatást a megjegyzések esetében. Mostantól nem szükséges hozzá regisztrálnotok, így könnyebbé válik a bejegyzésekre való reagálás, a beszélgetés.
VálaszTörlésTovábbi kellemes olvasást mindenkinek!