Összegyűltünk, mint számban a nyál. Jó kezdet. Lássuk csak... Kicsit dohos a levegő itt, az LZ@DeV blogon, hála annak, hogy mikor július 3-án leléptem XenoSárkány Creative Sectors Summer Camp-jére, rendesen bezártam az ablakokat. No, nem kell megijedni, a rendezvény természetesen nem ma ért véget, bár szerintem sokan nem bántuk volna, ha pár nappal tovább tart. Ennek ellenére, bátran kijelenthetem, hogy a következő szó illeti cimboránk ténykedését: siker. 3 napot töltöttünk el jó barátunk lakhelyén, s oly vendégszeretettel találkoztunk, amely talán egy-kettőnknek eddig igen csak ritkán adatott meg. Bár a létszámunk végül is nem lett teljes, így is 9 fő tette tiszteletét ETC-Land kapui előtt. Vendéglátóinkat számolva a csoportosulás 14 főre nőtt.
A Creative Sectors Summer Camp résztvevői, s házigazdája.
A kezdetleges borulások, és a 20-30 percig tartó apró esők ellenére mondhatom tökéletes idő köszöntött ránk. Hogy a fenébe is ne, hiszen kétbográcsnyi étel készült a résztvevőknek, s még bele sem számoltam a kiadós reggelit, a nassokat, s a sör / frissítő mennyiségét. Az utolsó napba belefért egy hangulatos kis grillezés is, ráadásul a szombati napon egy szülinapost köszönthettünk köreinkben, aki igen csak kellemes meglepetéssel viszonozta jó kívánságaink sorát. Check it out!
A mágikus SKACz torta debütál!
Ezúton szeretnék még egyszer boldog szület', s egyaránt napot kívánni Jucynak! És dánke schör' ismételten a csürhe nevében is a SKACz tortáért! :) Igazán feldobtad vele a hangulatot!
Ami a tevékenységeket illeti felmerült több szórakoztató eszköz neve is, így soha nem unatkoztunk. Dungeons & Dragons - Castle Ravenloft, Bang, Beugró, stb. Ez utóbbi, a magyar televíziózásból már jól ismert játéktípus, amelyet nevesebb színészekkel játszattak, számunkra társasjáték formájában volt adott, s olyannyira sikeres lett, hogy valamikor a hajnali órákban tudtuk letenni. Könnyesre röhögtük magunkat, nem kicsit. S hogy soha el ne feledjük ezt az élményt, nem csak a memóriánkra, hanem egy rahedli videofelvételre is hagyatkozhatunk.
Banzaiii!
Hogy talán egy kicsit az árnyoldalt is szóval illesem, amennyiben az egyáltalán létezett: mi sem gondoltuk volna, hogy a három adott nap ellenére mennyi mindenre nem jut időnk. Hozzá kell tennem, hogy egyetemi éveinket követően rendszeresen szerveztünk már kisebb-nagyobb összejöveteleket, de azok egy-két naposak voltak max. Ehhez képest három nap rengetegnek tűnhet! De, ehhh... nem az. Hamar kifutottunk az időből. Pl. az előző bejegyzésem képén látott karakterlap pl. sohasem élhette meg az első bevetést; nem hagytuk el a bázist - Xeno cimboránk felmérte az igényeket, s akár egy városi látogatás, vagy egy közeli piknik lehetősége is felmerült -; s nem került sor LAN gamingre sem. Azt hiszem érvénybe lépett, amit már a rendezvény előtt is többször emlegettem: a rég viszont nem látások sorozata, a tény, hogy százezer éve nem hoztuk össze így a bagázst, több sztorizásra, élménymesélésre sarkallott minket, mintsem hogy elcsászkáljunk. Noha, nincs is ezzel semmi baj. Talán a következő alkalom ilyen téren is még jobban sikerül, eh?
Mert bizony várható a folytatás! :)
Az utolsó nap számomra hasonló volt mint... hmmm, hát mint amikor befejezel egy könyvet, játékot, vagy filmet. * satisfied sigh * Igazából kora délután fél lábbal már mindenki otthon volt, de persze nem szívesen hagytuk magunk mögött ezeket a remek napokat. Tetszett Hevee cimborám megjegyzése, amelyet az erkélyen bágyadozva osztott meg velem: "Vazz, olyan ez mint Sohaország, ahol minden szép és jó... milyen fura lesz ezek után haza menni... Nem akarok! Gyerek akarok maradni!" Szívemből szóltál ember! :) Mindig jól esik pár napra kiszakadni a mókuskerékből, de ez valami fenomenális volt.
Most egy rövid pillanatra kitérnék egy nagy miértre, s a kérdés a következő: miért nem volt hosszabb ideje frissítés a blogon? A válasz szimplább, mint hinnétek: nem sokkal a rendezvény után munkahelyet váltottam, amely végre normálisan fizet, s igénybe veszi a tudásomat, mindemellett pedig tanulásra sarkall, önképzésre késztet. E kapcsán egy furcsa kettősséget figyelek meg magamban mostanság. Egy részem roppant mód örül, mert sikerült végre kitörnöm egy folyamatos csapda-érzetből, a másik pedig nehezen tudja kezelni ezt a hirtelen jött változást, s talán valahol tiltakozik is ellene. Az utóbbi időkben kevés időt tudtam szakítani a kedvenc hobbijaimra, de úgy tűnik, pozitív metamorfózis folyamata zajlik, s ha időbe is telik, de kezdem visszanyerni az alkotó kedvemet.
Viszont...! Viszont kellenek néha úgynevezett "kiszakadások".
S úgy érzem, hogy ilyen téren barátaimnak, s nekem egyaránt tökéletesen megfelelő élmény volt a CSSC. Ami egy szuper dolog, hiszen cimboránk, Xeno is a teljes kikapcsolódásra szerette volna helyezni a hangsúlyt; azt akarta, hogy kellemeset pihenjünk. (... s erőt próbáló igyekezete talán azt eredményezte, hogy sajnos egy pöppet nehezebben tudta elengedni magát... mit mondasz kollega'? :)...) Egy szó mint száz, hasonlóan éreztem magam mint Hevee... nem szerettem volna otthagyni Sohaországot, de mozdulnom kellett... mozdulnom valami szép, és új felé, ami talán visszahozhat az életbe, s lezárhatja ezt a pangást.
Köszönöm szépen Xeno, hogy lehetővé tetted nekünk ezt a találkozót, s családodnak, hogy ilyen kedvesen, törődően fogadtatok minket! Sokat segített.
Köszönöm nektek is SKACzok és SKACZinák, a részvételt, s a találkozást, a nagy beszélgetéseket, s a rengeteg nevetést! A világ minden kincséért sem feledném ezt a pár napot.
Találkozunk jövőre!
Kedves blog olvasók, nektek pedig annyit írnék: visszatértem! Az LZ@DeV ismét kinyitotta kapuit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése