Szóval, a 11-ei bejegyzésem után a hét munkával-és-munkával telt, ami sajnos inkább a túlélésemhez kapcsolódott, mintsem az alkotáshoz. Élő ember produktívabb alapon, nagyobb hangsúlyt fektettem az akkor aktuális teendőkre, ez viszont nem volt jó hatással a projektekre, lévén: nem haladtak. Bár cserébe kinéz valami lehetőség-szerű szikra, egy Banon féle "... Last ray of hope!", aminek kapcsán tűkön ülök. Nem untatnálak titeket a részletekkel, csupán annyit kérek tőletek, hogy tegyétek fel a kezeiteket, mint anno mi is tettük gyerekkorunkban a jó öreg DBZ és Goku esetében, mikor is túlméretezett támadásához gyűjtött némi powát', és küldjetek nekem egy-egy cliché' "Good Luck"-ot!
A következő hét (~tehát az előző) igazán groteszkre sikeredett. Kezdetnek: megpurcant a számítógépem. Mindenféle calc.exe, iexplore.exe, meg a Chrome nyitogatta meg magát a lehető legrandomabb módon, amiből egész jogosan gondolhattuk, hogy valami vírus-féle szórakozik a masinával. Hát... nem így volt. Kellett hozzá némi Raymond Chandlert megszégyenítő deduktív nyomozói banzáj, de meg lett a ludas: a réges-régi multimédiás billentyűzetem, és a frászos beragadó multimédia-gombjai.
"A gyilkos köztünk van..."
Persze mire erre rájöttem, már rég legyalultam a C: partíciómat, aminek következtében a számítógép ismét csak megadta magát. A tettes ezúttal a jó öreg Internet Explorer volt, amit bár nem használtam százezer éve, szívesen belépett a szabotálók csoportjába. (ETC, még egyszer kösz a megoldásért! Sosem jöttem volna rá!) Mik vannak...
... És elérkeztünk a jelenhez. Nos, rengeteget dolgozok, mire hazaesek már a létezést is manából kell finanszíroznom, s ennek ellenére jó hírekkel kell, hogy szolgáljak:
- SZövetség - REMAKE 2.0: Hamarosan újabb fejlesztői naplóval jelentkezek. Ismét megugrott a feldolgozott térképek száma. Pedig esküszöm, csak egy pillanatra néztem félre!
- RTP Shorts V. epizód: Érik... nem gondoljátok?
- ???: A (nagyon-) közeli jövőben egy igazán fincsi kollaborációs projekttel dobunk majd meg titeket, melyen már egy jó ideje dolgozgatunk Kreatív Rádiós cimborámmal. Shhh, it's a secret! Legyen annyi elég, hogy örülni fogtok mint majom a... sőt, bármi a farkának.
Lényeg a lényeg, produktívan telik ez az időszak, és kezdem azt érezni, hogy végre nem csak a punnyadás, a "suvadás" (by S.K.) és az általános pánik az, ami a mindennapjainkat jellemzi.
Lazarus-omin included.
Igazán üdítő.
Ennyi is voltam mára, leírtam amit akartam.
Kitartás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése