Nos, a hónap számomra teli volt hullámvölgyekkel, s hegyekkel. Most épp jobb időszakomat élem, energikusnak érzem magam, s felötlött bennem egy nóta, amelyet a mai napig nagyon szeretek, s amelyet egy zseniális játék, a Tony Hawk's Pro Skater 3-ban hallottam / hallgattam szénné. Az együttes neve AFI (~A Fire Inside), és a dal címe: The Boy Who Destroyed the World.
Micsoda zúzda, eh?
Ez az alkotás egyike azoknak, amelyet - különösen, ha értelmünket fókuszálva, aktívan, odafigyelünk a szövegre - könnyen megérthetünk, s magunkénak érezhetünk. Számomra ez a felettébb energetikus punk-rock mestermű egyenértékű a fiatalság elmúlásának eszméjével, s az ezt a nyers erőt hiányoló, kissé melankolikus merengéssel, nosztalgiázással. ("Remember when...") Legalább is számomra ezt közvetíti a dalszöveg.
A jelenséggel egyébként gyakran találkozom jómagam is, pláne mióta a SZövetség - REMAKE 2.0-án dolgozom, amely, mint tudhatjátok egy régi 2004-2005-ös csapatjátékunk restaurált változata lesz. Egykori, agyonhumorizált maszlagunk, amelyet 17-18 éves fejjel készítettünk mára megkopott, brutálisan nyersnek, agyatlannak, sőt egyenesen otrombának tűnik, de ugyanakkor sugárzik belőle az az energia, amely az önfeledt fiatalkor sajátja, s amellyel a folyamatosan felnövő emberegyed egyre kevésbé rendelkezik. Hasonlóról dologról regéltem anno a Viszlát 2013! c. bejegyzésemben is, csak ha az Allfather projekt kapcsán. És persze eszembe jut még sok-sok megkezdett félmunkánkról egyaránt...
Ez a dal, mintha csak a theme betétje (~ zenei témája) lenne ennek az életérzésnek, s talán ezért is tartom hozzám közelállónak, annak ellenére, hogy magát az együttest, s az zenéjüket nem ismerem átfogóan. Bár... azt hiszem így vagyok a punk-rockkal is. Nem épp a kedvenc műfajom, annak ellenére, hogy néha napján igen csak elcsavarja a fejem egy-két dallamosabb zúzda. :)
Noh, de nem is regélnék tovább: kellemes hallgatást, s hasznos munkavégzést kívánok nektek!
Rock on!
Ez az alkotás egyike azoknak, amelyet - különösen, ha értelmünket fókuszálva, aktívan, odafigyelünk a szövegre - könnyen megérthetünk, s magunkénak érezhetünk. Számomra ez a felettébb energetikus punk-rock mestermű egyenértékű a fiatalság elmúlásának eszméjével, s az ezt a nyers erőt hiányoló, kissé melankolikus merengéssel, nosztalgiázással. ("Remember when...") Legalább is számomra ezt közvetíti a dalszöveg.
A jelenséggel egyébként gyakran találkozom jómagam is, pláne mióta a SZövetség - REMAKE 2.0-án dolgozom, amely, mint tudhatjátok egy régi 2004-2005-ös csapatjátékunk restaurált változata lesz. Egykori, agyonhumorizált maszlagunk, amelyet 17-18 éves fejjel készítettünk mára megkopott, brutálisan nyersnek, agyatlannak, sőt egyenesen otrombának tűnik, de ugyanakkor sugárzik belőle az az energia, amely az önfeledt fiatalkor sajátja, s amellyel a folyamatosan felnövő emberegyed egyre kevésbé rendelkezik. Hasonlóról dologról regéltem anno a Viszlát 2013! c. bejegyzésemben is, csak ha az Allfather projekt kapcsán. És persze eszembe jut még sok-sok megkezdett félmunkánkról egyaránt...
Ez a dal, mintha csak a theme betétje (~ zenei témája) lenne ennek az életérzésnek, s talán ezért is tartom hozzám közelállónak, annak ellenére, hogy magát az együttest, s az zenéjüket nem ismerem átfogóan. Bár... azt hiszem így vagyok a punk-rockkal is. Nem épp a kedvenc műfajom, annak ellenére, hogy néha napján igen csak elcsavarja a fejem egy-két dallamosabb zúzda. :)
Noh, de nem is regélnék tovább: kellemes hallgatást, s hasznos munkavégzést kívánok nektek!
Rock on!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése