"Sziasztok! Itt LZOM! Szeretek játékokat és dalokat készíteni."
Magam sem hiszem el, hogy mennyivel jobban összefoglalja ez az egy sor mindazt, amit már több blog-próbálkozás során megpróbáltam megosztani magamról. Ilyen egyszerű. Ha ide keveredtél, két lehetőség áll fenn: vagy elvesztél, vagy nagyon is tudatosan érkeztél. Akárhogy is történt: üdv nálam! Nézzük miről is szól ez a blog...
Nos, mondanom sem kell: az első mondat meghatározza témát; főképp videojátékokról és az ezt érintő fejlesztői gondolataimról fogok hírt adni. Akit az ilyesmi nem köt le, az most úgy is eliszkol, aki pedig szeretné meghallgatni egy amatőr, magyar hobbi fejlesztő, poszt-egyetemista, elvetemült & kissé megkeseredett zsákmányállat hadoválását, az remek helyre lel nálam. Tudom, százezer ilyen weblap lelhető fel a neten, és tőlem millószor sikeresebb, és rátermettebb emberek is vezetnek hasonló oldalakat (mint amilyeneket a Hasznos linkek menüpont alatt megadtam), de hogy őszintén fejezzem ki magam: lesz*rom.
A blogot elsősorban azért hoztam létre, mert hiszek az írásterápia sikerességében. A garázsfejlesztők - legyenek akármilyen lelkesek is - mindig ugyanazokba a problémákba futnak, mégis sokunknak igazán nagy erőfeszítésbe kerül, hogy a különböző írói és tervezői blokkokból kiutat leljenek. Én is ilyen vagyok. Megvannak a saját kis hülye hóbortjaim és szokásaim, de az ember egy kis idő elteltével úgy érezheti, hogy lefelé tart a lejtőn. Ám ez nem ad okot arra, hogy várjunk, hogy hova is csúszunk tovább. A lényeg: ha problémával találkozunk, azt meg kell oldanunk, vagy ha nem tudjuk, hát meg kell kerülnünk.
Régebben is blogoltam már, nem is egy helyen. Pályafutásomat a Sex & Violence c. agyrém-portán kezdtem, majd első eredményes, és igen szeretett blogomat jó barátaim segítségével működtettem. Ez volt az InsoManiac Sanctum c. pszeudo-humor oldal, amely öröksége a mai napig fennmaradt. Ennek roppant mód örülök. Ezzel egy időben futtattunk egy blogot egyetemi mindennapjainkról kedvelt szobatársaimmal (SKACz), majd kollaborációink új site-okat eredményeztek: Safe House, The Pixel Pathway. Mi a fene, még a saját kreálmányomat, az LZOM-Site - avagy - Lazarus-omin honlapját is blog szerűen vezettem. Mindezt azért írtam most le, mert úgy érzem, ezen oldalak visszaolvasásából rengeteget tanultam magamról, és úgy érzem jó irányba tereltem ezzel a személyiségemet. Sok minden tekintetében pozitívabbá váltam, csupán egy dologtól nem vagyok képes megválni még: ez pedig kedvenc hobbim, a játékfejlesztés kapcsán létrejött műveimet marcangoló elégedetlenség / teljes eufória. Mikor melyik. Egy tény áll:
Mostanság nem haladok úgy, ahogy szeretnék, és úgy vettem észre - saját írásaim alapján - hogy az elmúlt években folyamatosan csökkent az alkotóképességem | türelmem. Persze a probléma mögött ezer dolog áll(hat): munkakeresés / munkavégezés, családi állapot, financiális problémák, motiváció hiánya, életstílus, időbeosztás. Viszont hiába sorolom fel ezeket, nem látom a konkrét képet, ami elém tárná hogy mit is kell tennem.
Nos, talán ez az oldal rávilágít egy két érdekességre, eh? Talán a ti esetetekben is segíthet? A franc tudja, egy próbát megér.
Úgy tervezem, hogy minden apróságot megpróbálok kiírni magamból, ami csak böki a csőrömet. Ez jelentheti azt is, hogy egy nap több postot küldök útjára, de azt is hogy hónapokig sem történik itt majd semmi. Sajnos nem vagyok jós. Nem látom előre, hogy hogyan is lesz ez.
Mindenesetre örvendtem a szerencsének, amennyiben úgy gondolod, hogy a továbbiakban adsz nekem egy esélyt, és olvasni kívánsz, én nem tartalak vissza:
Read to your heart's content!
Köszönöm,
Lazarus-omin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése