Hogyan is kezdődött...?

 Mielőtt rátérnénk a lényegre, úgy látom helyénvalónak, ha adok nektek egy kis beszámolót arról, hogy miért is foglalkozom azzal, amivel. Nem kívánok túlzottan terjengősen beszélni arról, hogy miért azokat a programokat / keretrendszereket használom az alkotáshoz, amiket most listázni fogok, de valószínűleg ez a bejegyzés adhat némi rálátást a problematikára. Amennyiben kíváncsiak vagytok, és nem hallottátok még a történetemet, bátran olvassatok tovább...

 Hobbi játékfejlesztőként végre hódolhatok egy gyermekkorom óta dédelgetett nagy szenvedélyemnek: az alkotásnak. Egy C16-on, C64-en, Amiga 2600-on, és később Nintendo Entertainment Systemen és x86-okon nevelkedett srác vagyok, akinek a rengeteg joystick, gamepad és billentyűzet tépés közben mindig is az járt a fejében, hogy "Basszus, ez állat! Én is ezt akarom csinálni, ha elég nagy és okos leszek hozzá!" Mondanom sem kell: így is tettem, még ha a scope-om a mai napig nem is túl nagy.

 Egyik legkedvesebb műfajom az RPG (~Role Playing Game), azon belül is a keleti vonal: a JRPG (~Japanese Role Playing Game). Úgy érzem ezt a stílust fölösleges bemutatnom. Ha ide kerültél és maradni kívánsz: sejted miről van szó. Ráadásul megszállott módon rajongok a retro videojátékokért, mert valahogy jobban el tudok veszni a világukban, mint egy néhány szuper-csoda-grafika-null-érzelem tucattermék esetében. Nekem ezek szimplán jobban játéknak hatnak, mintsem egy hud nélküli háborús szimuláció, ahol minden tökéletes, minden valósághű, minden sötét, és nyomorúságos. Nope.

 A '99-es évben bukkantam rá pár magyar | külföldi alkotásra, amelyek a mai napig nagy kedvenceim, s amik elhintették felém, hogy léteznek olyan eszközök, amelyekkel elérhetem a célomat: tehát készíthetek egy saját JRPG-t! 2001-ben egy jó barátom révén bele is szerettem az egyik reprezentánsba, mikor is tovább adta nekem. Ez volt az ASCII és az Enterbrain közös kütyüje: az RPG Maker 2000. Roppant buta, egyszerű kis program, amely nem igényel túl nagy programozói tudást (persze, aki rendelkezik ezzel a képességgel igen csak fel tudja tuningolni az alapvető funkciókat), és remek, a régi 320 x 240-es időket idéző pixelkötegek készíthetők vele. Azóta már egy pofás, módosított változatával dolgozok ennek az ezeréves koholmánynak, valamint sorra jönnek ki az új verziók, amelyek igyekeznek alkalmazkodni a folyamatosan frissülő igényekhez. A legújabb jelenleg az RPG Maker VX Ace.
Hogy miért foglalkozok egy ilyen korlátolt rendszerrel?

 Egy szó mint száz, nem vagyok egy programozó palánta (némi alaptudásom van, amelyet az egyetemi szakjaimon szedtem fel), viszont sok éven át nyúztam egy-két tool-t, és úgy érzem szórakoztató dolgokat tudok velük készíteni (legalább is az eddigi tapasztalatok ezt mutatják). Hogy fejlődjek többfelé is tekintgetek: jelenleg pl. az ingyenes Adventure Game Studio c. keretrendszert tanulom (mert egy másik nagy kedvenc műfajomat a Point & Click kalandjátékok teszik ki), valamint barátkozok egy MelonJS c. HTML5 game engine-nel.

 Kisebb-nagyobb projektjeim javarészt a mai napig az RPG Maker rendszereket hivatottak képviselni. Hogy miért?

• Mert ez a bugyuta kis kütyü abszolúte alkalmas arra, hogy szórakoztató, retro külsejű, kis méretű játékprogramokat produkáljon, amennyiben az ember megfelelően bánik vele.
• Mert az elképzeléseimhez megfelelő támogatást nyújtanak, és megkönnyítik a munkámat.
• !FONTOS! Mert még nagyon kevés olyan játékszoftverrel rendelkezem, amely kész | félig kész | valamilyen formában bemutatásra került, ez számomra irritáló, tűrhetetlen.

 Amennyiben nem hiszitek, hogy ilyen programokkal eredményes lehet egy hobbi fejlesztő, javaslom nézzetek utána pár jelenleg sikeres indie címnek: Quintessence: The Blighted Venom (RMXP) Ib (RM2k3), Romacning Walker (RM2k), To The Moon (RMXP), Gemini Rue (AGS), Primordia (AGS), The Cat Lady (AGS), Blackwell sorozat (AGS), stb.

 Ezek nagy többségét - bizony, bizony - olyan oldalakon látjuk, mint a népszerű Steam szolgáltatlás, vagy a Good Old Games (GoG) c. webshop. Ez szerintem sok mindent elárul. Hála az indie mozgalomnak, mára a kis és régies játékprogramok is eredményesen elérhetik kívánt közönségüket (és a népek szeretők őket, de még hogy!). Persze az ilyen programok köré - amennyiben népszerűek lesznek - remek közösségek szerveződnek. Itthon sem volt ez másképp.
No, mindegy...

 Nem az a célom, hogy meggazdagodjak ebből, de szerintem ez evidens. Ez egy hobbi. Egy roppant kellemes, és igen csak embert próbáló hobbi. Egyedül azt szeretném, ha lennének igényes, kész címeim, és azt, hogy játszatok velük.

...és ezzel még szerintem sokan mások így vannak.
Izgalmas, szerethető, jó játékokat akarunk készíteni!

Ha rajtunk múlik, fogunk is, ennyit megígérhetek.