Hivatalos "Rohadj meg!" hét

 Szerintem mindannyian találkoztunk már ezzel az "ünnepséggel". Egy rövid időszak, amely lehet egy nap, amikor rossz lábbal keltél ki az ágyból, netán egy hét (... lehet akár hosszabb is, isten ments!), amikor minden kiesik a kezedből, minden eszköz tönkremegy a közeledben, és legszívesebben minden embert elküldenél melegebb éghajlatra, mert látszólag nincs más dolguk, minthogy kritizáljanak, vagy az idiotizmusukról adjanak tanúbizonyságot. Üdv a "Rohadj meg!" héten...

 Rendhagyó blogolás következik, olyan tekintetben, hogy saját személyes tapasztalatimat osztom meg, amelyeknek nincs közvetlen köze a számítógépes programfejlesztéshez. Ha úgy tetszik, ez a bejegyzés egy "rant" (~bosszankodástól hemzsegő monológ), némi tippel. Deal with it!

 Ez a hét egy katasztrófa. Nem igazán egy apokalipszis, inkább egy "kilőttünk egy atombombát a Földet elpusztítani kívánó meteorra, de az nem robbantotta fel a veszélyforrást (viszont detonált 3 másodperccel azelőtt, hogy az a vacak szét zúzta volna a planétánkat, cheers!)". Ráadásul úgy látom, nem csak nekem, hanem a baráti körömnek is. Az ilyen időszakokat szinte lehetetlen teljes méltósággal kezelni. A legtürelmesebb emberből is egy puffogó idiótát csinál, aki ezentúl arra sem képes figyelni, amivel eredetileg elterelte volna a figyelmét a felmerülő problémákról.
A kérdés adott: mit tehetünk ilyenkor?

Pl. ezt. Nem költséghatékony, de megteszi.

Íme pár javaslat tőlem, a teljesség igénye nélkül:

• Kerüljük a hosszabb kommunikációt! Pláne olyan tagokkal (és abszolúte pláne: írásban), akikkel nap mint nap vitázunk. Ha nem értesz egyet a másik emberrel, képzeld el mennyire fog felhúzni egy ellenvélemény, ha épp olyankor folytattok hosszabb kötekedést, amikor legszívesebben hátba vágnád az illetőt egy szívlapáttal. A legjobb, ha ilyenkor eltűnsz előlük - ha tudsz - természetesen.
• Ne vállalj új feladatokat, amíg nem pihented ki magad! Több felelősség == több stressz. Valószínűsíthető, hogy már így is több teendőbe másztál bele mint kellett volna. Oh, igen! Ez a vándorló ünnepség pont olyankor tud megtalálni, amikor a legtöbb dolgod lenne. Készülj fel!
• Aludj! Minél többet vagy fenn, annál többet beszélhetsz olyan emberekkel, akik jelen esetben irritálnak, és annál több hülye fölösleges feladatot vehetsz a válladra, miközben az agyad valósággal ordít: "pihenjünk már v*zze, mi ez, valami marathon?!". Egy pihentető alvás sokat segít. Én még csak azt sem mondom, hogy hosszúnak kell lennie. Ledőlsz egy jó órára, másfél órára, és habár úgy ébredsz majd, mintha most jöttél volna a Mátrixból, amint sétálgattál kicsit Zion járataiban, jobb leszel, mint új korodban. (... Leszámítva persze a robotikus, apokaliptikus környezetet, eheh)
• Végezd el a kötelező munkát, csendben, szorgosan, és zárd ki a fölösleges információt! "Ja, mondasz valamit ezekkel a pontokkal, de hogy kerüljem el ezt egy munkahelyen? Most rúgassam ki magam?!" Amit meg kell tenned, mert kötelező, hát tedd, és próbálj meg minden olyan tényezőt kizárni, amiben elveszve csak még idegesebb lehetsz! Gondolok itt a kollégák személyes problémáira, a csipkelődésekre, vagy a távoli jövőbe tekintő buta, fenyegetően hangzó megjegyzésekre. "Ha ez így folytatódik, nem lesz semmi az egészből..." és társai. Sz*rd le. Feladat van előtted, azzal foglalkozz. Udvariasan add tudtára az embernek, hogy elfoglalt vagy, ne zavarjon.
• Dühöngd ki magad! DE... a dühödet ne vetítsd olyan emberekre, akik semmit sem ártottak neked (~rosszkor voltak rossz helyen), vagy akik okozták az egészet. Első esetben: nem tehetnek semmiről. Másik eset: nincs szánalmasabb mint egy mérges, fáradt idióta, aki ilyen mentális állapotban nem tudja megvédeni magát, csak ugat. Kedves videojáték kedvelő cimborák: egy agresszív FPS, TPS, vagy egy jó Carmageddon csodákra képes! Ez TÉNY!
   Akik pedig nem követik ezt a geek vonalat, még mindig fordulhatnak a sportokhoz, egyéb fizikai tevékenységekhez. (Sőt, igazából ezeknek több értelme van, azt meg kell hagyni. Fáradt elméhez fáradt test jobban dukál)

 Biztos össze lehet még szedni százezer módszert, ezektől sokkal hatékonyabbakat, és koherensebbeket egyaránt, viszont tőlem most ennyit telt. Egyértelműen most én is fáradtan, ingerlékenyen, és nulla munkakedvvel töltöm szerény kis ünnepünket.

 A nyakamon egy koncert, jó pár projekt (a legszélesebb körű nüanszok tárházával), a munkahelyemen egy olyan problémával civódok ami már hónapok óta megoldatlan, mert mindig adódik hozzá valami extra. Ráadásul a kommunikációs készségem is kb. egy burgonya szintjére redukálódott. Sok emberrel kapcsolatban pedig csak az jár a fejemben, hogy "szent ég, szívd már inkább valaki más vérét, mit ártottam én neked?" és ez még egy darabig nem fog változni.

 Sebaj. Pénteken zenélünk egy helyi apró rendezvényen (persze ez már százezer problémát vetett fel), amely sok barátunknak fog kellemes perceket szerezni, és a lantot téve végre felüvöltve vágódhatunk be a legközelebbi termál medencébe, vagy ülhetünk be a törzshelyünkre néhány hűvös ital társaságában, megvitatva a jelent, a múltat és a jövőt. Már várom. Kell egy adrenalin löket ahhoz, hogy hosszabb időre meg tudjak pihenni.

Utána már csak annyi dolgom maradt, hogy elmenjek végre nyaralni a kedvesemmel. Szuper lesz!

További kellemes nyarat kedves olvasók!

... És ne feledjétek, a hivatalos "Rohadj meg" hét alatt pihenejetek többet, mint szoktatok (erre majd rásegít a hőség is), végezzétek el a munkáitokat csendben, fölöslegesen ne vállaljátok túl magatokat, kerüljétek a nagyobb konfrontációt, és vezessétek le a feszültséget valami igazán izgalmas dologgal.

Majd még jelentkezem! (lehet csak pár nap múltán)

Out.